Azon a zenén nőttem fel, amit a bátyám hallgatott. Balázs mutatta meg nekem a Led Zeppelint és a Rusht, amik életre szóló hatással lettek rám. Ő tanította meg, hogyan kell zenét hallgatni: megfigyelni, mit csinálnak a különböző hangszerek, mit adnak hozzá a dalhoz, mi a szerepük a zenekarban. Mivel Balázs gitáron játszott, én folyton légdoboltam, utánozva, amit egy dobos csinálna, vagy fakanállal a kezemben párnákon, fazekakon és fedőkön játszottam.

Balázs vitt el engem először egy igazi dobfelszereléshez, amikor 8-9 éves lehettem. Odalettem.

A dobolás akkor kezdődött el igazán, amikor az idősebbik bátyám, Péter megvette nekem az első dobfelszerelésemet. A következő napon beszálltam életem első zenekarába.

A dob az egyetlen hangszer, amit valaha tanultam is, a tanárom Szentmártoni Zsolt volt.

Doboltam néhány zenekarban, koncerteztünk, felvételeket is készítettünk, amikből értékes tapasztalatokat gyűjtöttem. Természetesen Balázzsal is játszottam, ott voltam, amikor létrehozta a Sallangot.

Más hangszereken tényleg csak a saját örömömre játszom, hogy kiegészítsem a dobolást, amikor egy zenei ötletet szeretnék felvenni, zenekar-pótlékként. Néha sikerül ebből eljutnom egy komplett számig.

Van egy stúdióm, ami nem több egy apró, rendesen hangszigetelt gyakorlószobánál, megtömve a hangszereimmel és felvételek készítésére alkalmas felszereléssel. Itt élek a szenvedélyemnek és dolgozom a projektjeimen: megpróbálom eljátszani és formálni az ötleteimet, hogy végül egy szám legyen belőlük. Így aztán dalszerző, előadó és producer vagyok egy személyben.

A felvételkészítés csínját-bínját menet közben tanulom kísérletezéssel, illetve a temérdek youtube-videóból, amiket olyan emberek készítenek, akik értenek hozzá és megosztják tudásukat és tapasztalatukat zenéről, hangszerekről és felszerelésekről; és én ezekért is felettébb hálás vagyok. A kedvenceim: Kenny Gioia (Reaper Mania), Rhett Shull, Bill Hilton, Cody Rahn (Sounds Like A Drum), Joel (DrumDotPizza).